Nyelvi tábor

Nyáron mindenki pihen, próbálja kiheverni a tanév nehézségeit otthon, a parton, vagy partikon – kinek mit jelent a kikapcsolódás. Az egyetemen azonban még ilyenkor sem áll meg az élet, sok fesztiválon és rendezvényen ott vagyunk – említeném itt a Balaton Fesztivált és az Utcazene Fesztivált is – emellett pedig ezidőtájt több karon nyári táborokat is tartanak.

A Gazdaságtudományi Karon július 8-13 között rendezték meg a Nyelvi tábort, amely lebonyolításában volt szerencsém hallgatói segítőként szerepet vállalni. A tábor lényegében az angol nyelv köré volt építve és középiskolások vehettek részt rajta. Hetedikén, délután négy körül költöztünk be a Központi Kollégiumba 17 középiskolással, valamint egy hallgatótársammal, a következő egy hétben pedig együtt tengettük mindennapjainkat, valamint ízelítőt adtunk a fiatalságnak az egyetemista életről. Az első estére ismerkedést szerveztünk, sokat nevettünk és lefektettük a tábori szabályokat, majd a pizza-vacsorát követően mindenki nyugovóra tért.

Egy átlagos napon a program a következők szerint alakult: reggeli után egy 2-2,5 órás session során Jankó Dóra és dr. Raffay-Danyi Ágnes tartottak angol órákat a diákoknak, ezután pedig egy rövid ebédszünetet követően ismét nyelvórák voltak terítéken. Az oktatási részére a tábornak bevallom, nem volt túl sok rálátásom, azonban a diákok beszámolóit hallgatva úgy érzem, elmondhatom, hogy valóban gyakorlati tudást, tapasztalatot szerezhettek ezen a héten, mindemellett pedig a csoportos feladatoknak és a tanárok hozzáállásának köszönhetően valóban élvezetes volt számukra a nyelvtanulás.

Késő délutánonként különféle szabadidős programokon vehettünk részt, majd mindenki kapott egy kis egyéni szabadidőt, amely alatt kénye-kedve szerint sétálhatott a városban, kipihenhette a koleszszobában a tanulásból származó fáradtságot, vagy kártyázhatott és beszélgethetett a táborozó társakkal. Minden este tízkor ellenőriztük, hogy mindenki a kollégiumban van-e épségben, békében, boldogságban, majd a diákokra bíztuk, hogy ki mikor lövi fel a pizsamát – csupán egy volt a lényeg: reggel időben lent legyen mindenki a 7:30-as indulásra.

Hétfőn a Fedezd fel a Királynék Városát! – Városnéző séta során meglátogattuk Veszprém nevezetességeit, megismertük a botlatókövek történetét, a tűztorony tetejéről és a várkilátóból élveztük a csodálatos kilátást, valamint a vár-sziklába vájt óvóhelyet is bejártuk. Utunkat a Séd-völgyében zártuk, ahol a piknik-vacsora után szabadjára engedtük a fiatalokat, hadd fedezzék fel a város többi csodáját is.

Kedden az Állatkertet látogattuk meg: makikkal barátkoztunk, egzotikus állatokat nézegettünk, fagylaltot és kürtőskalácsot ettünk, mindeközben pedig nevettünk és kisétáltuk a tanulás fáradalmait.

Szerdán Tihanyba látogattunk, ahol a diákok meglepetésére angol nyelvű idegenvezetésben volt részünk. Meglátogattuk a Belső-tavat, elsétáltunk az Apátság épületéhez, valamint a Tihanyi Visszhang legendáján felbuzdulva a bátrabb – és nagyobb hangú – fiúk a messzibe kiáltottak, az ekhó pedig válaszolt nekik. Ezt követően hajóra szállt a csapatunk és Balatonfüredre utaztunk, ahol egy-másfél órás szabadprogram keretén belül ki-ki a maga útján járhatta be a Tagore-sétányt, egyetlen feladattal volt csupán rájuk bízva: készíteniük kellett egy selfie-t Ötvös Csöpi, azaz Bujtor István, a kikötőben található szobrával a másnapi angolórára.

Csütörtökön Alsóörsre vezetett a táborozók útja – sajnos ezen a reggelen kellett elbúcsúznom tőlük, így immáron nélkülem élvezhették az egész délutános strandolást és a buborékfocit. Az előző napokban tapasztalt hűvös-borús időjárásnak szerencsére csütörtökön nyoma sem volt, így igazán könnyen leeresztettek a diákok a Balaton partján napozva, fürdőzve, vízibiciklizve.

Pénteken a délelőtti esőzést követően egy hangyányi szkepticizmussal álltak a szervezők a táborzáró sütögetés terve előtt, és a félelmük beigazolódni látszott – a tábortűz így sajnos elmaradt. Helyette Székesfehérvárra látogattak el, ahol mozizás volt az esőprogram; a tartalmas nap után pedig fáradtan, de annál boldogabban utazott vissza a kollégiumba a kis csapat. Végül szombat reggel eljött az ideje a búcsúnak és hazautaztak a táborozók.

A tábor megszervezéséért köszönet illeti a karunk Kommunikációs és Nemzetközi Központjában dolgozó Vajda Tünde kommunikációs vezetőt; valamint Iván Katalin marketing referenst. Úgy érzem, hogy személyes köszönettel is tartozok nekik, hiszen bár segítőként voltam jelen a héten, mégis táborozóként éltem meg az élményeket, amelyeket nekem és minden jelenlévőnek adtak.

Köszönöm, hogy ilyen remek csapattal tölthettem el ezt a pár napot, és nagyon remélem, hogy mindenki olyan szuperül érezte magát, mint én ebben az egy hétben. A tervek szerint jövőre ismételten megszervezésre kerül majd a tábor – ott találkozunk!